2020. március

kialvó csillag  alatt várlak
kőasztal felett két kezem
azt súgja itt a félő sötét
nem árt a halál nekem

talán a kidőlni kész arc
a csontra száradt sugallat
tudni fogja merről üzensz s ha jössz
is már virágot ne hozz

vakszemű isten nem jutalmaz
papolhatsz hosszan művedben
hogy nincs bocsánat – megérted
szakadatlan gyász gyúl fejeden